2012. szeptember 12., szerda
Figyelem: a blog elköltözött!
A blog nem szűnt meg, csak átalakult - az új bejegyzéseket az új címen találod meg:
2012. augusztus 21., kedd
Blogajánló: confidence and power
A blog elsőre kicsit ijesztőnek tűnhet azok számára, akik még csak most ismerkednek az edzőtermek, edzések világával, de érdemes rögtön a "Bemutatkozás" fülre kattintani, így máris többet tudunk meg a blog íróiról és céljukról.
Elsősorban ez a blog az ő edzésnaplójuk, de ennél valójában mégis sokkal több. Írnak a különféle edzésformákból (pl. fegyencedzés, kettlebell, crossfit), tanácsokat adnak ezek kivitelezésére (videókkal megtámogatva), de vannak itt úgynevezett teoretikus írások is, amelyek általánosságban foglalkoznak a sporttal és a különféle mozgásformákkal.
Ami miatt viszont most itt ajánlom ezt a blogot, az elsősorban az edzéskritika fül alatt található írások. Ezeket Flóra írja, aki párja elmondása szerint "edzőterem junkie". Rengeteg teremben járt már és ezekben nagyon sok féle órát ki is próbált. Azok számára, akik most keresik a számukra szimpatikus edzőtermet és mozgásformát, mindenképpen hasznos Flóra írásait elolvasni.
Az általa ismertetett termek közül én eddig kettőben jártam, és azt kell mondanom, hogy Flóra kritikái nagyon korrektek és igazak, lehet rájuk támaszkodni. Aminek én külön örültem, hogy írt olyan óráról, amivel már szemezgetek egy ideje, de eddig nem tudtam eldönteni, hogy kipróbáljam-e, mert nem tudtam, pontosan mit takar a név. Most már bátran elmegyek, bár persze most már azt is tudom, hogy alaposan meg fognak ott izzasztani...
Ha tetszett a poszt, csatlakozz az Életmód-iránytű közösséghez. Kattints ide.
2012. augusztus 16., csütörtök
Legyél mindig optimista
Mindenki szeretne fizikálisan egészséges lenni. De szeretnél
persze lelkileg is egészséges lenni. A lelki fittséget pedig leginkább az
mutatja meg, hogy mennyire vagy optimista magadat és az életedet illetően.
Tanuld meg, hogyan kontrollálhatod a gondolkodásodat úgy, hogy mindig remekül
érezd magadat, bármi is történjék.
Kontrolláld a reakcióidat és válaszaidat
Három alapvető különbség van az optimisták és a pesszimisták
reakciói között. Az első különbség az, hogy az optimista a kudarcokat mindig
átmenetinek látja, míg a pesszimista állandónak. Az optimista egy szerencsétlen
fordulatokat, mint amikor például a munkája során egy várt megrendelésből
mégsem lesz semmi, átmeneti dolognak tartja, olyannak, ami időben korlátozott
és nincs igazi kihatása a jövőre nézve. A pesszimista viszont a negatív
történéseket állandónak tekinti, az élet és a sors részének.
Különítsd el az eseményt
A második különbség az optimista és a pesszimista között,
hogy az optimista a nehézségeket egyedinek látja, míg a pesszimista pedig
mindenre kihatónak. Ez azt jelenti, hogy ha az optimista számára nem mennek jól
a dolgok, akkor ezt az eseményt minden mástól elkülönítve látja, ami nem függ
össze egyéb dolgokkal, amik zajlanak az életében.
A kudarcokat tekintsd átmenetinek
Például ha számítottál valamire, ami aztán nem valósult meg,
és ezt úgy tekintetted, mint egy szerencsétlen eseményt, ami előfordul az
életben, akkor optimistaként reagáltál. A pesszimista számára a csalódások
mindenre kihatnak, számára ezek egy olyan problémát vagy hiányosságot jeleznek,
ami életének minden területére kihatással van.
Ne vedd személyesen, ha valami nem sikerül
A harmadik különbség az optimisták és a pesszimisták között
az, hogy az optimista az események külsődlegesnek tekinti, míg a pesszimista
mindent személyesnek vesz. Ha a dolgok rosszul sikerülnek, akkor az optimista
ezek okát külső tényezőkben keresi, melyekre nincs nagy befolyása.
Például ha az optimista elé valaki bevág a kocsijával, akkor
ahelyett, hogy dühös lenne vagy kiakadna, egyszerűen lekicsinyíti az esemény
fontosságát valami ilyesmivel: „Ó, hát igen, valószínűleg épp rossz napja van
ennek az embernek.”
Ezzel szemben a pesszimista hajlamos arra, hogy mindent
személyesnek vegyen. Ha a pesszimista elég vág be valaki, akkor ő úgy reagál,
mintha a másik direkt azért csinálta volna ezt, hogy őt feldühítse vagy
frusztrálja.
Maradj nyugodt és objektív
Az érett, jól működő, önmegvalósító személyiséget az a
képesség fémjelzi, hogy objektív és érzelmileg semleges tud maradni a
mindennapi élet elkerülhetetlen viharaiban. Az ilyen személy képes rá, hogy
pozitív és optimista maradjon, hogy megőrizze a nyugalmát, tisztán gondolkodjon
és mindent az uralma alatt tartson. Az érett személyiség nyugodtabb marad és
sokkal realisztikusabban és kevésbé emocionálisan értelmezi az eseményeket,
mint egy éretlen személyiség. Ennek eredményeként az érett személy sokkal nagyobb
ellenőrzéssel és befolyással rendelkezik saját környezete felett, és sokkal
kisebb az esélye, hogy dühös lesz vagy elveszíti az önuralmát.
Gondolkodj távlatokban
Az elkerülhetetlen kudarcokra tekints időlegesként,
specifikusként és külsődlegesként. A negatív helyzetet tekintsd egyedinek, ami
nem áll összefüggésben más lehetséges eseményekkel, és tekintsd úgy, hogy
nagyrészt külső tényezők okozták, amelyekre nincs sok befolyásod. Egyszerűen ne
légy hajlandó egy ilyen esetet semmilyen módon sem állandónak tekinteni, pláne
nem személyes inkompetenciád, alkalmatlanságod jelének.
Határozd el, hogy optimistaként gondolkodsz, bármi is
történjen. Talán nem tudod irányítani az eseményeket, de azt igen, hogy hogyan
reagálsz rájuk.
Ha tetszett a poszt, csatlakozz az Életmód-iránytű közösséghez. Kattints ide.
2012. augusztus 13., hétfő
Szénhidráttal a fogyásért?
Aki
fogyókúrázott már, valószínűleg találkozott azzal a jelenséggel, amikor az
addig sikeres diétája egyszer csak nem működik már. Hiába tartja be továbbra is
pontosan az előírásokat, eljön egy pont, amikor a mérleg nyelve egész
egyszerűen nem hajlandó lefelé mozdulni, pedig lenne még mit leadni.
A
fogyókúrás étrendek egyik elterjedt formája az alacsony szénhidrát-tartalmú
(low-carb) étrend, ide sorolható a paleo és az Atkins-diéta is. Akik ilyen
diétákat követnek, minden bizonnyal hallottak már arról, hogy ha időnként,
mondjuk hetente egyszer tartanak egy olyan napot, amikor több szénhidrátot
esznek, az segít újra beindítani a fogyást.
Arról,
hogy ez valóban így van-e, és ha igen, akkor miért, Mark Sisson írt egy cikket
a blogján:
Ha
alacsony szénhidrát-tartalmú vagy alacsony kalóriájú étrendet folytatsz és
megállt a súlycsökkenésed, akkor lehetséges, hogy alacsony a leptin szinted.
Miért fontos a leptin és mi köze hozzá a kalóriának és a szénhidrátnak?
A leptin
egy hormon, aminek az anyagcserével és fogyással kapcsolatban két fő szerepe
van: megnöveli (vagy csökkenti) az energiaráfordítást, az érzékelt elérhető
energiaszint alapján, és megakadályozza az étvágy kialakulását. Mindkét
folyamat az agyban zajlik le ténylegesen, de a leptin adja az üzenetet az
agynak. Ha az érzékelt elérhető energia „alacsony”, akkor az energiaráfordítás
csökken és az étvágy nő. Ha az érzékelt elérhető energia „magas”, akkor az
energiaráfordítás nő és az étvágy csökken. Ez a rövid (és nem teljes) lényege a
dolognak, de a mai témánkhoz ennyi is elegendő.
Hogyan
érzékeli testünk az elérhető energiát?
A
testzsír tulajdonképpen eltárolt energia. Ez egyúttal egy endokrin szerv is,
amelyik leptint választ ki, aminek a mennyisége egyenesen arányos a testedben
lévő zsírszövetek mennyiségével. Tehát minél vékonyabb leszel, annál kevesebb a
testzsírod (és kevesebb a tárolt energiád), ami rendelkezésedre áll, hogy
leptint válasszon ki. Ezért még ha nem is vagy olyan vékony, mint amennyire
szeretnél, az alacsonyabb testzsír szinted elegendő ahhoz, hogy az agyad ne
kapja meg a „sok energia elérhető” üzenetet a leptintől.
Az
inzulin az elérhető energia másik indikátora. Annyira, hogy az inzulin
megnöveli a leptin kiválasztását a zsírsejtekben. A tested úgy fogja fel, hogy
ha jelentős mennyiségben van jelen inzulin, akkor éppen ételt fogyasztottál,
ami azt jelenti, hogy a környezetedben minden bizonnyal elérhető élelem
található. Ha van elérhető élelem, akkor a testednek nem kell annyi ételt
magába gyűrnie és energiát sem kell tárolnia. Úgyhogy megtehet olyan dolgokat,
amik nem a közvetlen túléléshez szükségesek, mint amilyen a játék, a szex, az
edzés, mivel bőven jut rá energia. A leptin szintje felmegy, csökkenti az
étvágyat és növeli az energiaráfordítást. Probléma akkor van, ha leptin
rezisztenciád van, ilyenkor az inzulin szinted folyamatosan magas, de erre majd
később visszatérek.
Az
étrended szénhidrát-tartalma, valószínűleg az inzulin megnövekedésétől
függetlenül, szintén kihat a leptin szintjére. A fehérje is növeli a leptint, a
zsír viszont úgy tűnik, hogy nem, de a legnagyobb hatása a szénhidrátoknak van.
Az
étrend teljes kalória tartalma az elérhető energia indikátora. Tanulmányok azt
mutatják, hogy a kalória-megvonás azt okozza, hogy a test csökkenti a leptin
kiválasztás szintjét, hogy megóvja magát a további súlyvesztéstől, és hogy a
leptin pótlása újra beindítja a fogyást.
Végső soron a leptin révén érzékeli a test a
bejövő és az eltárolt energiát. Az elfogyasztott és az eltárolt ételre
válaszként megemelkedik a szintje. És mivel egy szervezet mindennapi túlélése
nagyrészt az elérhető energiáról szól, a leptin jelenléte vagy hiánya az életet
igazán remekké vagy igazán rémessé tudja tenni. Ez nem csak a súly csökkenésére
vagy növekedésére van kihatásal, hanem az élet élvezetére is. Alacsony a leptin
szinted? Valószínűleg nem lesz kedved sétálni egyet a barátoddal. Valószínűleg
nem mész el edzeni. Valószínűleg a libidód is alacsony lesz. Valószínűleg nem
sok mindenhez lesz kedved, legfeljebb csak ahhoz, hogy üldögélj.
Látod, miért okozhatja a súlycsökkenés
megállását a hiányzó leptin? Csökkented a kalóriát (ez jelzi a kevesebb
elérhető energiát), csökken a testzsírod (ez jelzi a kevesebb elérhető
energiát), és, különösen, ha alacsony szénhidráttartalmú az étrended, csökken
az inzulin és a szénhidrát (ez jelzi a kevesebb elérhető energiát). Ezek a
dolgok mint azt mondják a testednek, hogy kevesebb leptint állítson elő, és a
kevesebb leptin nagyobb étvágyat jelent (ezért többet eszel) és alacsonyabb
energiaráfordítást (ezért kevesebb zsírt égetsz és nem sok mindenhez van
kedved).
Hogyan csináld?
Ha növeled a szénhidrát-beviteled, akkor
csökkentsd az ételeid zsírtartalmát kb. napi 50 grammra. Miért? Egyrészt azért,
mert a zsírnak nincs akkora hatása a leptinre, mint a szénhidrátnak vagy a
fehérjének, másrészt meg azért, mert kimutatták, hogy a trigliceridek
megakadályozzák, hogy a leptin átlépje vér-agy gátat (a leptin pedig az agyban
fejti ki a hatását), és a posztprandiális trigliceridek (melyek a
zsírfogyasztásnak normális, átmeneti fiziológiai következményei) csökkenthetik
a leptin hatását.
Minél kevesebb szénhidrátot eszel egyébként,
annál többet egyél ilyenkor. Ha 100-150 grammot szoktál fogyasztani, akkor
valószínűleg nincs szükséged sokra, ha kell egyáltalán. Ha 100 gramm alatt vagy,
akkor egyél kb. 250 grammot. Nagyon alacsony szénhidrát-bevitel esetén (50 gramm alatt), egyél
300-350 grammot.
Fontos, hogy edzésnapon csináld mindezt. Emelj
súlyt, fuss, mássz hegyet, játssz egy nagyot – és aztán egyél egy nagyot. Az
inzulin és leptin érzékenységed magas lesz, a glikogéned alacsony, úgyhogy
alapvetően készen fogsz állni arra, hogy eltárold/elégesd a szénhidrátokat és
az izomenergiát, ahelyett, hogy zsírként eltárolnád. A leptin szintje az
edzéstől függetlenül meg fog növekedni, de ha edzésnapon csinálod, az enyhíteni
fogja az esetleges anyagcsere problémákat.
Ne tekintsd ezt alkalomnak arra, hogy szeméttel
tömd tele magad! Persze ehetsz pár pizzát vagy egy kiló jégkrémet is, de jobb
eredményt érsz el, ha inkább krumplit, yamgyökeret vagy épp rizst eszel.
Ki ne csinálja?
A szénhidrát-bevitel növelése nem jó
mindenkinek. Azt mondanám, hogy a komolyan túlsúlyosak vagy elhízottak inkább
nem próbálkozzanak vele. Nem azért, mintha ez komoly károkat okozhatna az
anyagcseréjükben, de számukra ez nem fog nagy segítséget jelenteni. Az
elhízottak ugyanis gyakran inzulin rezisztensek. Rengeteg leptin van a
szervezetükben, jóval több, mint a vékonyabb emberekben, de a leptin náluk nem
tudja elvégezni a feladatát. Ahelyett, hogy azt mondaná az izmoknak, hogy égessenek
több zsírt a több energiáért, az agynak pedig, hogy csökkentse az étvágyat, az
elhízottakban a leptin üzenete nem érthető, nem ér célt. Nem a leptin hiánya a
probléma, hanem a zsírszövetek nagy mennyisége bezavar a dologba. Az agy
érzékeny a leptinre, ez a probléma. Ezért ha az étrend manipulálásával növeljük
a leptin szintjét, azzal nemhogy nem segítünk, hanem még hozzá is tehetünk a
problémához. Az igazi gond itt a leptinre való érzékenység, ezért a legjobb,
amit tehetünk, az egy low-carb jellegű étrend és egy általános életmód terv
(megfelelő mennyiségű alvással, edzéssel és stressz-csökkentéssel).
Kinek ajánlott?
A leptin a vékony, közepesen vékony és a kicsit
testes testalkatúak számára a leghatékonyabb. Az izmos, kockás hasú férfiak
vagy azok a nők és férfiak, akiknél mindent egy vékony zsírréteg borít (azaz
nem kigyúrtan izmosak, de egészségesek), alapvetően érzékenyek a leptinre.
Náluk a leptin erőteljesen beindítja a vázizomzat zsírsav oxidációját.
Azok, akik „makacs” testzsírral rendelkeznek,
vagy akik egyszerűen nem tudnak megszabadulni az utolsó néhány kilótól, kiváló
jelentkezők a nagy szénhidrát-visszatöltésre. Nem annyira túlsúlyosak, hogy
leptin rezisztenciával kelljen számolni náluk, úgyhogy ők nyerhetnek a leptin
szint növelésével. Elég vékonyak, így alacsonyabb a bennük keringő leptin
szintje.
Azoknak is hatásos lehet, akik minden
igyekezetük ellenére nem érzik jól magukat a low-carb étrend mellett. Mondjuk
már rendben van az alvásod, lecsökkentetted a stresszt, megfelelően edzel,
mégis kimerültnek érzed magad és nem tudsz fogyni? Egyél egy nagy adag
szénhidrátot.
Eredeti
cikk: http://www.marksdailyapple.com/dear-mark-should-i-increase-carb-intake-for-weight-loss/#ixzz231iUPgS4
Ha tetszett a poszt, csatlakozz az Életmód-iránytű közösséghez. Kattints ide.
2012. augusztus 7., kedd
Blogajánló - mosolyka.blog.hu
"Kevés dolgot tudok pillanatok alatt megváltoztatni, de egyet bármikor, a hozzáállásomat. Állandóan a kezemben van a lehetőség, hogy döntsek. Feladom vagy megcsinálom. Sírok vagy nevetek. Depressziós leszek, vagy megoldást találok. Pánikba esem, vagy a lehetőségeimre koncentrálok."
Van egy blog, amit úgy gondolom, mindenkinek ismernie kell. Ez Fanny blogja, és Fannyról azt kell tudni, hogy mindig mindenben meg tudja találni a jót.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem le tud törni, ha valami rossz történik velem, és olyankor kell egy kis idő, míg újra mosolyogni tudok. Ha valami nem jön össze, akkor képes vagyok úgy érezni, hogy minden reménytelen, esélyem sincs, hogy jóra forduljon... ilyenkor szokott Fanny az eszembe jutni és ez azonnal erőt ad. Ha ő képes mosolyogva élni az életét, ha ő képes meglátni mindenben a jót, akkor én mégis miért panaszkodom?
Velem ellentétben ugyanis Fannynak valóban vannak nehézségek az életében. Például az, hogy nem sok minden van, amit önállóan meg tud csinálni, szinte mindenhez segítséget kell kérnie. El tudjátok képzelni, hogy mondjuk ahhoz segítséget kelljen kérnetek, hogy az ágyban egyik oldalról a másikra forduljatok? Vagy ahhoz, hogy felöltözzetek? Hogy kivegyetek valamit a hűtőből? És el tudjátok képzelni, hogy ennek ellenére nem csak, hogy mindig tudjatok örülni az életnek, de még másoknak is ti segítsetek?
Fannynak izomsorvadása van, kerekesszékkel közlekedik és rosszabb napokon még egy poharat is nehezen tud megemelni. Fanny dolgozik, gyerekeknek mesél az életéről, könyvet ír, blogot ír, bulizni jár, szerencsés fotósoknak modellkedik, vagy épp kitalál valamit, amivel nem csak magán, de másokon is segíthet.
Habár naponta sokszor kell segítséget kérnie ahhoz, hogy számunkra alapvető dolgokat megcsinálhasson, az igazán nagy dolgokban nem kér segítséget. Ilyen nagy dolog például az, hogy ha nem teremt elő elegendő pénzt, akkor elveszítik a lakást, ahol apukájával élnek. De Fanny mégsem mondja azt, hogy emberek, segítsetek, hanem kitalál valamit, amivel már megint ő segít, és amivel magán is segíteni tud.
Az ötlet a képen látható bögrékkel kapcsolatos, a részleteket ebben a blogbejegyzésben olvashatjátok.
Ha tetszett a poszt, csatlakozz az Életmód-iránytű közösséghez. Kattints ide.
Ha tetszett a poszt, csatlakozz az Életmód-iránytű közösséghez. Kattints ide.
2012. augusztus 1., szerda
Állapotfelmérés és masszázs, 2in1 a Naturportnál
Dr. Leitem Ágnesről előzetesen annyit tudtam, hogy paleo szemléletű orvos, és engem épp ez motivált abban, hogy részt vegyek a játékban. Tudtam, hogy az étrendet illetően nem kell majd magyarázkodnom, hogy hát én nem eszem gabonát, nem eszem tejtermékeket és igen, mégis élek, sőt, jól vagyok - ugyanakkor kíváncsi voltam, hogy ő mit mond, mi az, amiben esetleg változtatnom kell.
Az állapotfelmérés egy beszélgetéssel indult, ahol nagyjából felvázoltam, hogy milyen az étrendem, miket tapasztaltam eddig, mivel van problémám, közben a doktornő jegyzetelt, kérdezett. Nagyon tetszett, hogy végre egy nyitott, érdeklődő, figyelmes orvossal találkoztam, igazából nem is tudom, volt-e már ilyen élményben részem valaha.
Ezután pedig előkerült az első gépezet, amiről a honlapon olvastam, de nem igazán tudtam elképzelni, hogy hogy nézhet ki. Hát, különösebben nem néz ki sehogy, talán leginkább egy egérhez tudnám hasonlítani, mármint nem a szőrös szürkéhez, hanem ahhoz, amit a számítógéphez használunk. Erre kellett rátennem a jobb kezemet, majd pedig csendben vártunk pár percet. A gép közben dolgozott, és mint kiderült, e pár perc alatt hatalmas mennyiségű információt gyűjtött rólam.
A készülék neve IBR-System és, ahogy a prospektus írja: "mikro intenzitású mágneses és elektromágneses frekvencia spektrum-analízisen alapul. Ezzel a készülékkel az emberi testről olyan összetett elektromos és mágneses jeleket, információkat kapunk, amelyek a szervezet teljes, komplex működését reprezentálják."
A gép által kapott értékeket a doktornővel együtt végignéztük és kiemelte belőle azokat a pontokat, amelyek esetleges problémákat jeleznek, pl. vashiányt, vitaminhiányt, bélműködési problémákat, inzulintermelést, alvási zavart stb. - nehéz lenne mind felsorolni.
Már ekkor körvonalazódott pár dolog, amire figyelnem kell, és amik egyúttal magyarázatot is adtak némely problémára, amikkel évek óta küzdök.
Ezután jött egy újabb masina, amivel Voll-féle végpont diagnosztikát végzett a doktornő. Itt a bal kezembe egy leginkább rézcsőnek látszó tárgyat kaptam, a jobb kezemen pedig az ujjam bizonyos pontjait egy toll-szerű eszközzel nyomta meg a doktornő. Ez a gép is egészen fantasztikus dolgokra képes, például kimutatja a candida fertőzést, az immunrendszeri betegségeket és mindenféle allergiát ki tud szűrni. Ez utóbbinál a rézcsőbe kerülnek különféle ampullák, annak megfelelően, hogy mit tesztelünk, "tejcukor", "búzaliszt", "paradicsom" és még sok egyéb felirattal.
A vizsgálat végére összeállt, hogy miben gyökereznek a problémáim, és hogy mit kell változtatnom azon, hogy megszabadulhassak tőlük. A következő hetekben a doktornő tanácsait követve változtatok az étrendemen, és közben figyelem a változásokat. Már várom, hogy pozitív hírekről tájékoztathassam. :)
De még várt rám ezután egy masszázs, amit eredetileg úgy képzeltem, hogy egy órára elheverek behunyt szemmel, elfelejtkezem a világ dolgairól... de amikor Tünde azzal kezdte, hogy többféle masszázs közül választhatok, akkor mégse a lávakövest vagy a stresszoldót választottam, hanem a cellutitet. Sejtettem, hogy fájni fog, de azt is, hogy hasznomra válik.
Amit nem sejtettem, az az volt, hogy Tünde személyében masszőrt, sportedzőt, kozmetikust és karrier-tanácsadót kapok. :) Végigbeszélgettük az egy órás masszázst, remek tanácsokat kaptam tőle, pl. arról, hogy milyen sportot, milyen mozgást érdemes végeznem, vagy épp milyen illóolajat használjak otthoni masszázshoz.
Elmesélte, hogy nagyon sikeres fogyasztóprogramja van, amivel minden egyes alkalom látványos, centiben mérhető eredmény érhető el. Nála ez a program sem csak egy egyszerű kezelésből áll, hanem az edzéshez is tanácsokat ad, az étkezéssel kapcsolatban meg természetesen ott van a szomszéd szobában Dr. Leitem Ágnes, aki segíteni tud.
Úgy érzem, ők ketten nagyon jól megtalálták egymást és remekül kiegészítik egymás tevékenységét - az biztos, hogy én még visszatérek hozzájuk, nyeremény nélkül is.
Ha tetszett a poszt, csatlakozz az Életmód-iránytű közösséghez. Kattints ide.
2012. július 30., hétfő
Hogyan motiváld barátaidat?
Talán neked is van olyan barátod, akin látod, hogy nincs jól. Nem tud előre lépni az életében, ugyanazokat a köröket futja újra és újra, nincs normális állása, nincs pénze, pedig tehetséges, értelmes ember. Vagy bár az élete bizonyos területein sikeres, de közben az egészsége a szemed láttára megy tönkre, egyre jobban elhízik, már egy kis gyaloglástól is kifullad...
Szerencsés esetben ez a barátod nyitott arra, hogy elfogadja a tanácsaidat, de ha nem megfelelő módon beszélsz vele, akkor hiába a segítő szándék, akár még a barátságotok is tönkremehet. Úgyhogy bár egyrészt jó, ha meghallgat téged, de nagyon nem mindegy, hogy mit és hogyan mondasz.
Erről a témáról írt Mark Sisson egy tanulságos cikket a blogján:
Számodra a tökéletes hétvégi reggel egy rövid futással indul (vagy
egy spinning órával, esetleg egy röpke kis túrával), aztán jöhet egy egészséges
és laktató reggeli, majd kezdődhet a nap többi része. A barátod ezzel szemben
délig alszik, miután felkel, első útja egy pékségbe vezet, a napot pedig a tévé
előtt tölti el. Aztán egyszer csak hozzád fordul és a te segítségedet kéri, hogy
megváltoztathassa az életmódját és olyan legyen… mint te.
Bár persze az nagyon
jólesik, ha valaki utánozni akar bennünket, mert az az elismerés jele, de
közben mégis piszok nehéz a barátainkat motiválni. A következő 10 tipp abban
segít, hogy barátodat elindítsd az egészséges életmód felé vezető úton,
méghozzá úgy, hogy eközben se a barátságotokat, se az ép elmédet ne kockáztasd…
1. Nem! Nem! Nem!
Ha mások vezetéséről van szó, akkor gyakran fontos, hogy először is azt tisztázzuk, hogy mit ne tegyünk. Mi nem fog működni, ha egy barátodat akarod motiválni? A kérlelés, könyörgés, manipulálás, kritizálás és megszégyenítés. Ha ezeket nem tudod mind megjegyezni, akkor legalább ezt az egyet jegyezd meg: ne adj tanácsot, ha nem kérnek rá. Bízz bennem!
2. Példaértékű viselkedés
Ha a barátod a segítségedet kérte, akkor jó eséllyel már
felismerte, hogy tisztában vagy az egészséggel és fitnesszel kapcsolatos
kérdésekkel. Mi legyen a következő lépésed? Továbbra is viselkedj úgy, hogy
megfelelő mintát mutass neki. Például ha beültök egy étterembe, mutasd meg,
hogy a te étrended még nem jelenti azt, hogy csak otthon tudnál megfelelőeket
főzni, hanem étteremben is tudsz jól és egészségesen enni. Vagy ha a barátod
szeret esténként beülni inni valahova, akkor javasold neki, hogy munka után
csatlakozzon inkább hozzád egy sétára. Hogy ennek mi a lényege? Az, hogy egy
bolond százat csinál, azaz a barátod utánozni fog téged.
Az élet annyival egyszerűbb lenne, ha az emberek ténylegesen azt mondanák, amit gondolnak, de sajnos a barátod nem fog egyértelműen tanácsot kérni tőled az egészségével kapcsolatban. Valószínűbb, hogy inkább részletes kérdéseket fog feltenni arról, hogy mit eszel, hova jársz edzeni, és hogy pontosan mit is teszel azért, hogy jó formában legyél. Ahelyett, hogy ilyenkor ledarálnád a napi menüdet vagy edzésrendedet, inkább a kérdéseik alapján tegyél javaslatokat, hogy ők mit változtathatnak az egészségük érdekében.
Valószínűleg nem fitnesz-mesterként születtél, hanem az idők folyamán váltál egyre inkább a téma szakértőjévé. Talán voltak olyan pontok is az életedben, amikor könnyebb lett volna feladni az egészséges életmódot és visszatérni egy lustább élethez, de te nem adtad fel. Ehhez talán egy új edzésmódot kellett találnod, amit örömmel csináltál, vagy többet kellett kísérletezned a konyhában, vagy egyszerűen csak új célt kellett kitűznöd magad elé. Bármi is volt az, nem tettetheted azt, hogy a jóléted felé vezető út egyszerű lett volna. Inkább oszd meg a küzdelmeidet. Nemcsak azért, mert ez erősíti a kapcsolatotokat (hiszen ki ne szeretné a nehéz helyzetek legyőzéséről szóló történeteket), hanem azért is, mert így a barátod felismeri, hogy bár te sem rendelkezel minden válasszal, de a te utad az övé is, épp csak te már valamivel előrébb jársz.
A változás sose könnyű, és ha a barátod teljesen új életmódba
kezd, akkor az út során biztos beleütközik majd néhány akadályba. Hogy ilyenkor
mivel segíthetsz a legjobban? Hallgasd meg őt, hagyd panaszkodni, engedd, hogy
a válladon sírja ki magát – egész egyszerűen mutasd meg, hogy törődsz vele.
Talán nem tudsz ott lenni reggelente, hogy kirángasd őt az ágyból
egy korai edzésre és a zsemlét se verheted ki a kezéből, de néha egy kis
támogatás sokat segíthet. Legyél ott, amikor segítségre van szüksége, hívd át
egy egészséges vacsorára (és mindenképp ajánld fel, hogy megadod neki a
receptet), vagy szervezz meg egy közös edzést – tégy meg bármit, ami ahhoz
kell, hogy lássa, hogy ott vagy vele és támogatod.
Ha a barátod érdeklődést mutat az egészség és a fitnesz iránt,
akkor ideje, hogy tanácsot is adj neki. De ahelyett, hogy te lennél számára a
tudás egyetlen forrása, inkább mutasd meg neki, hogy hol találhatja meg az
információkat. Nagyon sok egészséggel és fitnesszel kapcsolatos blog van már,
némelyik hasznosabb, mint a többi, próbáld őt azok felé terelni, amelyek révén
meg fogja érteni az egészséges életmód fontosságát, és hogy hogyan érheti el
ezt a legjobban a saját életében.
Talán azért vágott bele a barátod az életmódváltásba, mert az
orvosa azt mondta, hogy fennáll nála a szívinfarktus, a cukorbetegség vagy más
betegség kockázata. Igen, a betegség fenyegetése – vagy ami még rosszabb, a
halálé – erős motiváló tényező lehet, de ha barátokról van szó, jobb, ha inkább
a pozitív kilátásokról beszélünk. Ahelyett, hogy a kockázat csökkentésére
fókuszálnánk, inkább koncentráljunk az életmódváltás pozitív hatásaira – arra a
jó érzésre, amit az első komolyabb futásod után érzel, arra az örömre, amikor egészségesen
főzöl és még a gyerekeidnek is ízlik, vagy arra a fenomenális érzésre, amikor
beleférsz egy olyan farmeredbe, amit már évek óta nem tudtál hordani. Ha
barátok motiválásáról van szó, mindig koncentrálj a pozitívumokra!
Bár persze komoly részed lehet abban, hogy a barátodból
fitnesz-guru legyen, a valóság az, hogy ez nem rajtad múlik. Neki kell
meghoznia a döntést, hogy egészséges akar lenni, és neki kell megtalálnia azt,
hogy milyen edzésterv és milyen étrend működik az ő számára. Tehát bár a
támogatásod és a tanácsod mindenképp jól jön, ez a dolog egész egyszerűen nem
rólad szól.
Eredeti cikk: http://www.marksdailyapple.com/10-simple-steps-to-motivate-a-friend/#axzz220TcDFLg
Ha tetszett a poszt, csatlakozz az Életmód-iránytű közösséghez. Kattints ide.
2012. július 27., péntek
Tedd meg az első lépést!
Brian Tracy blogját böngészve találtam egy bejegyzést, ami pont erről szólt, és úgy érzem, igencsak fején találta a szöget:
Nemrég tértem vissza Kínából, így igazán passzol, ha Konfuciuszt idézem: "Az ezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik."
Mark Twain pedig azt mondta: "Még ha jó úton is vagyunk, ha egy helyben állunk, akkor le fognak hagyni minket."
Az évek során arra jöttem rá, hogy a sikeres és az átlagos emberek közötti elsődleges különbség az, hogy a sikeres emberek akció-orientáltak. Eldöntik, hogy mit akarnak, kitűznek egy célt, aztán pedig megteszik az első lépést. Minden már ezután következik.
Miért van az, hogy olyan sokan gondolkodnak és álmodoznak és terveznek, és még remélik is, hogy ha pozitívan gondolkodnak és boldog képeket vizualizálnak, akkor az álmaik megvalósulnak - és aztán mégsem történik velük semmi?
A fő oka annak, hogy az emberek nem teszik meg az első lépést, az, hogy félnek a kudarctól. Félnek attól, hogy időt és pénzt veszítenek. Félnek attól, hogy elveszítik mások tiszteletét vagy szégyenbe kerülnek. Félnek a visszautasítástól és a kritikától, ha nem érik el a céljaikat. Sokakban annyi félelem van, hogy ez teljesen megbénítja őket és inkább jóval kevesebbel beérik, mint amire valójában képesek lennének.
Egyik barátom, Denis Waitley mondta, hogy "Akkor se tudnád a benned rejlő összes lehetőséget kihasználni, ha 100 életet élnél."
Hadd meséljek el egy igaz történetet. Amikor a Los Angeles-i nemzetközi repülőtérről elindultam a tokiói Narita repülőtérre, ami egy 10 órás repülőút, akkor tudtam, hogy a repülőgép az idő 99%-ában nem fogja tartani az irányt.
A tény az, hogy legyen szó rövid hosszú távokról, a repülőgépek az idő 99%-ában nem tartják az irányt. Ennek ellenére, amikor a gép felszállt Los Angeles-ben, akkor a kapitány így köszöntött minket: "Hölgyeim és uraim, üdvözlöm Önöket a fedélzeten. Délután 5:08-kor érkezünk meg Narita repülőtérre. Kellemes utazást!"
És micsoda meglepetés! A repülőgép egészen pontosan 5:08-kor ért földet, pedig az idő 99%-ában nem is tartotta az irányt.
Hogy lehetséges ez? Egyszerű. Azért, mert a különböző légáramlatok, időjárási események miatt a repülőgépnek folyamatosan korrigálnia kell az útvonalát. Ma már ez nagyrészt automatikusan történik, a pilóták pedig gondoskodnak róla, hogy ne történhessen hiba. Ennek ellenére az út nagy részében nem tartja az irányt a gép. Mit akarok ezzel mondani? Azt akarom mondani, hogy ha kitűzöl egy célt és megteszed az első lépést, akkor többnyire te se fogod tartani az irányt. Senki se fogja.
Mindegy, hogy mennyire vagy okos, tapasztalt, jól informált, mennyire alaposan tervezel előre, egész életedre jellemző lesz, hogy az idő nagy részében nem fogod tartani az irányt.
Az egész életünk iránymódosításokból áll. Kipróbálsz valamit, aztán kipróbálsz valami mást. Próbálkozások és hibázások mentén haladsz előre. Leesel, aztán újra összeszeded magad. Rossz irányba fordulsz, aztán vagy azt veszed észre, hogy lekerültél a célod felé vezető főútról, vagy azt, hogy zsákutcába kerültél.
Van egy török mondás, miszerint "Mindegy, hogy milyen régóta haladsz már rossz irányba, fordulj vissza."
Sose félj megtenni az első lépést a kudarc lehetősége miatt. Tudd előre, hogy sokszor fogsz hibázni, mielőtt eléred a célodat. A jó hír az, hogy minden kudarcból tanulsz valamit, ami nem csak abban segít, hogy elérd a célodat, hanem hogy ki is tarts mellette, ha elérted.
Valójában olyan, hogy kudarc, nem is létezik, csak visszajelzések vannak. Az átmeneti balsikereket, visszaeséseket, nehézségeket és csalódásokat információként kell kezelni, melyek olyan bölcsességeket és tanácsokat tartalmaznak, melyeket arra tudsz használni, hogy okosabb és hatékonyabb legyél, amikor megteszed a következő lépésedet.
A jó hír az, hogy bármi legyen is a célod, mindig eleget látsz előre ahhoz, hogy megtedd a következő lépést. És ha megteszel egy lépést, akkor máris eleget látsz, hogy megtegyed a következőt. Ha folyamatosan lépkedsz, mindig egy lépést megtéve egyszerre, forogva-fordulva utad során, akkor végül elérsz a célodhoz, néha egészen figyelemre méltó módon.
Légy tisztában azzal, hogy ki vagy és mit akarsz. Írd le a céljaidat és terveidet. Tedd fontossági sorrendbe a feladataidat. Aztán pedig tedd meg az első lépést.
Eredeti cikk: http://www.briantracy.com/blog/brians-words-of-wisdom/staying-on-course/
Ha tetszett a poszt, csatlakozz az Életmód-iránytű közösséghez. Kattints ide.
2012. július 26., csütörtök
Miért nehéz változtatni?
A nehézség tehát abban rejlik, hogy a szokásaink évek folyamán alakulnak ki és létrejöttüket elsősorban kényelmi okok diktálják. Valahol olvastam, hogy a rossz szokások olyanok, mint egy kényelmes ágy: könnyű beléjük lefeküdni, de nagyon nehéz aztán felkelni. A jó szokások viszont többnyire nem a kényelemről szólnak, hanem arról, hogy korábban keljünk, többet mozogjunk, ne együnk meg olyan dolgokat, amiket pedig mindig is szerettünk, és még lehetne folytatni a sort.
A szokás azonban szokás, ezért ha egyszer már kialakult, akkor onnantól mindegy, hogy rossz-e vagy jó, nehéz lesz eltérni tőle. És azt hiszem, ezt nem lehet elégszer elismételni, mert ez egy kulcsfontosságú gondolat.
Ez az, ami miatt érdemes kitartani az új rutinok mellett, mert ha sikerül őket szokássá alakítani, onnantól nem lesz könnyű megszabadulni tőlük.
Nekem ez a gondolat rengeteg erőt ad, mert tudom és persze nap mint nap tapasztalom, hogy sok munkámba kerül, hogy megszabaduljak régi beidegződésektől, és jó tudni, hogy ez a befektetett energia nem fog tudni könnyen kárba veszni. Természetesen az is erőt ad, hogy tudom, hogy a jó szokások jó dolgokat hoznak magukkal.
Ez a másik lényegi gondolat, hogy "jó szokások = jó dolgok". De ez így szerintem túl általános ahhoz, hogy valóban kitartó és motivált legyél, muszáj pontosítanod a magad számára, hogy mik azok a jó dolgok, amiket kapni szeretnél az új szokásaidtól. Számomra az egyik legfőbb motiváció az, hogy szeretnék idős koromban is testileg és szellemileg is fit lenni. Téged mi motivál?
A címbéli kérdésre válaszolva tehát: változtatni azért nehéz, mert a kényelmet kell otthagynunk a nem kényelmesért. De megéri, mert ha sikerül szokássá alakítanunk, akkor minden esélyünk megvan rá, hogy tartósan megmaradjon és hogy megkapjuk érte azt a jutalmat, amire leginkább vágyunk.
És most szeretnélek megkérni valamire:
Adj nekem még 5 percet az idődből, ne térj még vissza ahhoz, amit a bejegyzés olvasása előtt csináltál.
Ebben az öt percben pedig szeretném,
1. ha átgondolnád, hogy van-e olyan rossz szokásod, amitől jó lenne megszabadulnod,
2. aztán gondold végig, hogy mire vágysz, minek örülnél, ha megváltozna az életedben, mi motiválna téged arra, hogy változtass,
3. végül pedig, ha megvan, hogy mi motivál, gondolj arra, hogy milyen új szokás segítene abban, hogy elérd ezt a célodat.
Ennyi, többet nem kérek, köszönöm, ha megteszed! :)
Ha tetszett a poszt, csatlakozz az Életmód-iránytű közösséghez. Kattints ide.
2012. július 25., szerda
Blogajánló
Szeretnék ezért időről-időre ilyen oldalakat is a figyelmetekbe ajánlani.
Elsőként egy elég friss blogot szeretnék röviden ismertetni, amit egy nagyon kedves barátném ír. A címe "Józan ésszel élek", ami azt hiszem, igen sokat elárul máris. A blog szerzője, Andi, két éve paleózott már, de a sok pozitív eredmény mellett egy ideje kezdte úgy érezni, hogy valahogy mégsem ez a tökéletes út számára.
Ti jártatok már úgy, hogy elkezdtek valamit, hisztek benne, sok jót is kaptok a dologtól, majd évek elteltével egyszer csak mégis azt érzitek, hogy talán nem is a megfelelő úton jártok? Úgy érzitek, nem haladtok, zsákutcába kerültetek, és egyre több a negatív tapasztalatotok. Azt hiszem, ez olyasmi, amit nagyon nehéz feldolgozni. Az ember ilyenkor megtorpan és hirtelen nem is tudja, merre tovább. Csalódást, frusztrációt érez, az elért eredmények lehetnek bármekkorák, már nem adnak elegendő megerősítést. Első reakcióként talán a legszívesebben hátat fordítana és elindulna az ellenkező irányba, hogy majd biztos az lesz a jó...
Így történt ez Andival is, de aztán ez a folyamat elkezdett benne átalakulni valami mássá. Nem tudom persze tökéletesen megítélni kívülről, de úgy érzem, hogy ő most vált igazán tudatossá. Talált magának egy új mottót, "Ne kövess vakon semmilyen merev előírást, amit másvalaki állított össze!" és ennek megfelelően azon van, hogy saját magának találja meg azt, ami neki jó - legyen szó akár étrendről, akár mozgásról.
Blogjában az ő útját követhetitek lépésről-lépésre, ami különösen hasznos lehet számotokra akkor, ha ti magatok is útkeresőben vagytok épp. De akkor is érdemes olvasni, ha ínycsiklandó recepteket akartok olvasni. Vagy ha egyszerűen csak szeretitek a sikertörténeteket.
Örülnék, ha ti is ajánlanátok olyan weboldalakat, amelyeket érdemes követni - nektek melyek a kedvenceitek?
Ha tetszett a poszt, csatlakozz az Életmód-iránytű közösséghez. Kattints ide.
2012. július 24., kedd
8 ok, amiért nem hallgatsz a józan eszedre II.
Ahogy ígértem, itt is a folytatás:
4. Rászoktál a cukorra
A búzához hasonlóan a cukornak is vannak olyan
tulajdonságai, melyek miatt rá lehet szokni. Egy patkánykísérletekről szóló
ismertetés szerint a rágcsálók elég hamar rászoknak a cukorra, még az is
előfordul, hogy a kokain helyett azt választják. Bizonyíték van arra is, hogy
ezek a tulajdonságok az emberre is hatással vannak. Ahogy a búza esetén is, a
naltrexon itt is csökkentette a cukor jutalom-értékét az emberek számára. Ha
blokkolják az agy opiát receptorait, akkor a cukor már nem jelent akkora
jutalmat és nem alakul ki akkora sóvárgás utána.
Úgy tűnik, hogy a patkányok és az emberek egyaránt rá tudnak
szokni a cukorra. Úgyhogy te, mivel emberből vagy, igen könnyen hozhatsz rossz
döntéseket az édességek kapcsán, mert rájuk vagy szokva.
5. Stresszes állapotban vagy
Azzal valószínűleg mindenki tisztában van, hogy előfordul, hogy a
stressz miatt eszünk. Az idült stressz kapcsolatba hozható az elhízottsággal és a
túlevéssel, és eléggé biztos az is, hogy bizonyos ételek és tápanyagok iránt
vágyakozást kelt bennünk. Például a cukor iránt. Az egyik legfőbb stressz
hormon a kortizol, és olyan embereknél, akik a stresszre nagy mennyiségű
kortizol kiválasztásával reagálnak, drámaian megnő az édességek iránti vágy - és
ezek fogyasztása. Ezen kívül a stressz az ún. „komfort ételek” iránti vágyat is
növeli, amelyeknek nagy a cukor- és zsírtartalma, méghozzá a grelin, az éhség
hormon szintjének növekedése révén.
A stressz azonban só utáni vágyhoz is vezethet, valószínűleg
azért, mert azok az adrenalin mirigyek, amelyek stressz hormonokat termelnek,
egyúttal olyan hormonokat is termelnek, amelyek az elektrolit egyensúlyt
felügyelik. És valóban, stressz hatására kívánhatunk több sót, ami, ahogy a
korábbiakból kiderült, gyakran chips vagy hasonló rágcsálnivaló iránti vágyként
jelenik meg.
6. Túl sokat edzel úgy, hogy a testednek nem adsz elég
üzemanyagot
Az én általános szabályom szerint a keményítőt tartalmazó
zöldségek, mint a gumósok és a burgonyafélék, valamint az édes gyümölcsök,
választható élelmiszerek. Nincs rájuk szükséged, és a legtöbb ember, főleg,
akik fogyni szeretnének, jobban is járnak nélkülük. Azonban igen finomak
lehetnek, és ha az aktivitási szinted miatt nagyobb szénhidrát-bevitelre van
szükséged, akkor eheted őket. Nincs ezzel gondom és ebben a helyzetben nem
is találom őket problémásnak. Épp ellenkezőleg, ha esetleg cross fit edzéseket
csinálsz vagy hetente akár 100-200 km-t is lefutsz, akkor jobb, ha eszel néhány
gumós zöldséget vagy gyümölcsöt. Ha ezt nem teszed és nagyon alacsony
szénhidrát-bevitel mellett fenntartod ezt a nyaktörő tempót, akkor szenvedni
fogsz. És minden bizonnyal könnyen emészthető, finomított, feldolgozott
szénhidrátokra fogsz vágyni. Ilyen a chips, a kenyér, a pizza, a tészta, vagy –
hogy a személyes kedvencemet/ellenségemet mondjam régi "Krónikusan Kardiózó" napjaimból
– a dobozos jégkrém.
A testednek pótolnia kell a glikogént, és ehhez szénhidrátra
van szüksége. A glükoneogenezis (ez a glükóz újraképzése) csak egy darabig
juttat el, ha a testedet a maximumig kihasználod. Ha keményen edzel, amivel
kiüríted szervezetedből a glikogént és nem pótolod a primal étrendnek megfelelő
keményítős forrásokból, akkor hamarosan édességre és gabonára fogsz vágyni.
7. Nem alszol eleget
Az alváshiányt már régen kapcsolatba hozták a túlevéssel és
az elhízással. Először is azért, mert a kevés vagy a megszakított alvás a
kortizol kiválasztásának megszakításához vezethet, ami – ahogy fentebb már
írtam – kihatással van az étellel kapcsolatos választásaidra. A rossz alvás az
inzulin-rezisztanciát is növeli, ami megváltoztatja, hogy hogyan dolgozzuk fel
a makronutrienseket (különösen a szénhidrátokat) és ezáltal hajlamosabbá válunk
a hízásra. És most egy friss tanulmány kimutatta, hogy egyetlen éjszaka
alvás-megvonás azt eredményezi, hogy az emberek az ételt sokkal inkább
jutalomnak érzik. Azok a páciensek, akik nem aludtak, több élvezetet kaptak az
ételtől, több ételre vágytak és nagyobb éhségről számoltak be, mint azok a
páciensek, akik aludtak. És ez egyetlen egy éjszaka volt. Csak gondolj bele,
mit eredményezhet több nap, hét, esetleg az, ha évek telnek el kevés alvással.
Ha nem alszol eleget, akkor valószínűleg hajlamosabb leszel
engedni a gyorskaják csábításának.
8. Félelem a szociális izolálódástól
A csoportnyomás nem csak a tinédzserekre jellemző, akik az
iskola háta mögött füveznek. Megtörténhet veled is egy szülinapi bulin, irodai rendezvényen
vagy nyaralás során is. Itt, ha ételt szolgálnak fel, az általában a társaság,
nyilvánosság előtt történik, és az, aki máskor visszautasítaná a kínált ételt,
úgy érzi, nyomás alatt van, ezért elfogadja. Próbálnád azt mondani, hogy
„köszönöm, nem kérek”, de úgy érzed, mintha a többiek ítélkező pillantásokat
váltanának egymással, az amatőr szakács megbántódna, vagy épp azon aggódsz,
hogy majd „egészség-bolondnak” tartanak (mintha ez olyan szörnyűség lenne),
úgyhogy inkább elfogadod azt a szelet tortát. Tudod, mi történt legutóbb,
amikor engedtél a nyomásnak. Élénken emlékszel még arra a rossz érzésre, ami
elfogott. És mégis, megeszed.
Miért?
Az egyik magyarázat az lehet, hogy a társadalmi
visszautasítást – még akkor is, ha csak elképzelt – fizikai fájdalomként tudjuk
megélni. Ennek a kiderítésére a kutatók a kísérletben résztvevők agyát
figyelték meg, miközben egy virtuális kidobósdit játszattak velük, melynek
során egymás után zárták ki őket a játékból. Végül minden résztvevőt kizártak a
játékból. Azt figyelték meg, hogy akkor is, amikor más játékosok akadályozták
meg, hogy egy játékos részt vegyen a játékban, és akkor is, amikor enyhítő
körülmények akadályozták meg a játékosokat a részvételben, jelentős aktivitás
volt tapasztalható az elülső homloklebenyben (ACC), az agynak abban a részében,
amelyik egyfajta „idegi riasztórendszerként” vagy „konfliktus-ellenőrként” működik. Amikor
„valami rossz”, akkor ez a rész bekapcsol. A fizikai fájdalom kihat az ACC-re,
de az ACC maga nem vesz részt a fájdalom fizikai érzetében. A lelki fájdalomhoz
van köze.
A fájdalom negatív érzés. Ha a múltban álltál már ellen ilyen
kínálgatásnak és emiatt a csoportból kizártnak, elutasítottnak érezted magad,
akkor lehet, hogy ez arra kondicionált, hogy legközelebb már elfogadd, amivel
kínálnak, hogy elkerüld ezt a kizártságot, és hogy elkerüld ezt a lelki
fájdalomérzetet.
Van, ami ebből ismerősen hangzott? Amikor étellel
kapcsolatban rossz döntéseket hozol, jusson eszedbe, hogy összetett lények
vagyunk és a cselekedeteinknek többféle oka van. Ezeknek a tényezőknek
valamelyike, vagy akár mind közrejátszhat egy bizony félrelépésedben. Talán
azért ettél annyi tortát a buliban, mert nagyon erős társadalmi nyomást
éreztél, és mert túl sokat futottál, túledzetted magad, a kortizol szinted
magas volt, a vércukrod alacsony, és cukorra vágytál. A listából bármelyik
lehetett az oka (és akár még olyasmi is, ami nem szerepel a listán).
Tehát, bár a döntés továbbra is a tiéd, talán segítségedre
lesz, ha megérted, hogy nagyon sok tényező van rád kihatással. Ezek nem
kifogások, ezektől nem múlik el a felelősséged, de megmutatják, hogy mi lehet a
háttérben. Remélhetőleg az, ha megérted, miért hozol a józan belátásod ellenére
is rossz döntéseket, segíteni fog abban, hogy a következő ilyen alkalommal
magad felé tudd billenteni a mérleget.
Eredeti bejegyzés: http://www.marksdailyapple.com/8-reasons-why-you-act-against-your-own-better-judgment/#axzz21Qh80wmx
Ha tetszett a poszt, csatlakozz az Életmód-iránytű közösséghez. Kattints ide.
2012. július 23., hétfő
8 ok, amiért nem hallgatsz a józan eszedre I.
Nemrég arról írtam, hogy miért szabotáljuk magunkat és vajon hogyan lehet ennek ellenállni. Mark Sisson is ezzel a kérdéssel foglalkozik, kicsit más szemszögből. Ő egyrészt ebben a cikkben csak az étkezéssel kapcsolatos rossz döntéseinket veszi górcső alá, másrészt igyekszik azt megvilágítani, hogy ezeknek a döntéseinknek milyen fiziológiai okai lehetnek - azaz nem minden csak akaraterő kérdése, talán néha csak a testünk jelzéseit értjük félre. A cikk elég hosszú, azért két részben teszem közzé, íme az első:
Mindannyian hozunk rossz döntéseket a józan belátásunk
ellenében. Tulajdonképpen ez tesz minket emberré – az a tendencia, hogy aktívan
és tudatosan olyan döntéseket hozunk, melyeknek kedvezőtlen az eredménye. Igen,
az a csoki szelet nagyon finom, de tudod, hogy rosszul fogod érezni magad,
miután megetted. Igen, nagyon élvezetes azt a blogot olvasni, de tudod, hogy
sokkal boldogabb lennél, ha előbb befejeznéd azt az esszét, ami a suliba kell.
És mégis, öt perccel később a csoki papírja már megszabadult tartalmától, fogad
mélyedéseiben nugát-maradványok csücsülnek és karamell-bevonat csillog rajtuk,
enyhe rosszullét környékez, közben pedig már a kommenteket olvasgatod
elmélyülten, a Word ablaka pedig lekicsinyítve pihen a tálcán. Mi történt?
Miért tetted meg azokat a dolgokat, amikről azt mondtad, hogy nem fogod,
amelyekkel kapcsolatban figyelmeztetted magad, és amelyeknek a negatív
következményei máris elkezdtek megjelenni – pontosan úgy, ahogy megjósoltad?
Megpróbálok néhány választ adni erre, pontosabban arra, hogy
miért hozunk étkezésünkkel kapcsolatban rossz döntéseket. Nem fogok a
pszichológiai okokba belemenni, inkább a fiziológiai magyarázatokra
koncentrálok, de azért fontos azt is észben tartani, hogy e kettő néha egy és
ugyanaz. Nem lehet teljesen elválasztani a lelket a testtől (már legalábbis
anélkül, hogy megölnéd az illetőt).
Amikor felemeljük a telefont, hogy ételt rendeljünk, amikor
kibontjuk a cukorka csomagolását, amikor a kanalat belemélyesztjük a nutellás
üvegbe, amikor elfogadunk egy szelet süteményt, olyankor hozunk egy döntést.
Sok egészségügyi szakértő azt mondja, hogy az egészséges döntés csak akaraterő
kérdése. Tehát amikor egészségtelen döntést hozol, az csak azt mutatja, hogy nem
akarod eléggé.
Szerintem ez nem ilyen egyszerű. Különben az emberek nem
hoznának olyan döntéseket, amik ellentétben állnak a józan belátásukkal.
Szóval miért tesszük meg mégis?
Az étkezéssel kapcsolatos döntéseink közül sok – talán a
többségük – abból ered, hogy nem tudunk ellenállni annak, amit megkívánunk. És
ezért mégis ki hibáztathat minket? Legyen szó chipsről, édességről, vagy valami
olyan specifikus dologról, mint a liszt, a vágyainknak alapból nehéz
ellenállni. Pontosan ez a céljuk, hogy engedj nekik, hogy félretedd a
racionális oldalad és megszerezd azt, amire vágysz. Tehát valaminek kell lennie
a vágyaink hátterében. Valami fiziológiai oknak. De mi az?
1. Valami hiányzik az étrendedből és az ősi génjeid
félreértelmezik modern vágyaidat.
Gyakran különbség van aközött, amire állati testünknek
szüksége van, vagy amit kíván, és amit emberi eszünkkel tudunk, hogy a legjobb.
Amikor az állati test hiányt érzékel, valamilyen tápanyag hiányát az étrendben,
például a sóét, akkor gyakran alakít ki vágyakozást ez iránt a tápanyag iránt.
20 ezer évvel ezelőtt ha sóhiányod volt, akkor nekiálltál volna kagylót keresni
vagy kősót, mert ezek voltak a só-források, amiket ismertél. Szóval elég
korlátozott volt akkoriban, amit ételekkel kapcsolatban a memóriádban tároltál.
Ma ugyanez a sóhiány Pringles vagy Chio chips utáni vágyként jelenik meg, mert
ezek az ételek szerepelnek a fejedben a „só” címszó alatt.
Lehetséges, hogy amikor chipsre vágysz, akkor tulajdonképpen
sóra vágysz, egyszerűen csak ezt azonosítja be a tested „sósként”.
2. Hiányzik valami az étrendedből és a modern éned
félreértelmezi ősi vágyaidat.
Mi a helyzet azzal, amikor édesre vágysz? Paul Jaminet szerint,
amikor cukrosat kívánunk, olyankor valójában zsíros húsra vágyunk. Ez így
elsőre elég őrültségnek hangzik, de érvekkel is alá tudja támasztani. Először
is, bizonyos aminosavak tulajdonképpen enyhén édesek. Ezek az édesebb
aminosavak víztaszítók, ezért olyan sejtekben találhatók meg, melyekben zsír
van (a zsír nem keveredik a vízzel). A vízben oldódó aminosavak ezzel szemben
nem keverednek zsírral és nem édesek. Az édességgel kapcsolatos egyik vezető
elmélet szerint ahhoz, hogy egy anyag édes legyen (azaz hogy az édesség-receptorainkkal
kölcsönhatásba lépjen), víztaszítónak kell lennie. Paul szerint a kőkorszaki
környezetben, ahol volt bőven zsákmány, enyhe ízű gumók, viszont kevésbé bőven/szezonálisan
fordult elő gyümölcs, az édesség utáni vágy inkább a kalóriadús, tápanyagban
gazdag húsok felé hajtotta az embert.
Ugyanakkor az is lehetséges, hogy állati testünket ismét
csak megzavarja az (ami teljesen érthető), hogy modern életünkben az édes íz
összemosódott a cukorral és félreértelmezzük azt, amikor valójában zsírra lenne
szükségünk. Talán ezért van az, hogy amikor édességre vágyunk, akkor abból cukorhabzsolás
lesz, mert valójában nem is cukorra vágyik a testünk, így hiába kap cukrot, nem
tud kielégülni.
3. Rászoktál a búzára
A búza opioid (kábító) peptideket tartalmaz, melyek képesek
lehetnek arra, hogy a testünkben lévő opioid receptorokat aktiválják. Tudod,
hogy mi aktiválja még az opioid receptorokat? Az ópium, a morfium és a heroin. Tudom,
hogy ez vadul hangzik és azt is fontos hangoztatnom, hogy az ezzel kapcsolatos
kutatások még igen kezdetlegesek. Egyelőre nem fogsz egyik orvosi kiadványban
sem meggyőző bizonyítékot találni arra, hogy a búzára rá lehetne szokni. Az
elképzelés mindenesetre az, hogy a búzára való rászokás nem úgy néz ki, mintha fejbe
vágtak volna egy téglával és meg se tudnál szólalni, hanem múlni nem akaró sóvárgásként
jelenik meg.
Bizonyítékok vannak erre, még ha korlátozott mennyiségben
is. Egy régebbi írás, amelyik több opioid peptidet is azonosít a búza
gluténban, melyek egy „kézenfekvő biomechanikai mechanizmus” révén képesek az
agy opioid receptoraihoz kötődni és „fiziológiai jelentőséggel” bírnak. Dr.
Emily Deans (Evolutionary Psychiatry) naltrexont használt – ez egy olyan
gyógyszer, ami blokkolja az opioid receptorokat –, hogy megfékezze a búza
iránti vágyat cöliákia betegeknél, akik le akartak „szokni”.
A búza hatalmas szerepet játszik az iparosodott nemzetek
étrendjében. Ha ezt olvasod most, valószínűleg úgy nőttél fel, hogy etted.
Talán néha még most is eszed – és talán részben ez az oka annak, hogy időnként
elkap a vágy, hogy megedd azt a szelet kenyeret.
Eredeti bejegyzés: http://www.marksdailyapple.com/8-reasons-why-you-act-against-your-own-better-judgment/#axzz21Qh80wmx
(folytatása következik)
Ha tetszett a poszt, csatlakozz az Életmód-iránytű közösséghez. Kattints ide.
2012. július 21., szombat
Egy kis privát öröm :)
ilyen képeket szokott kitenni
Nemrég játékot hirdetett az oldalán, és mivel a nyeremények nagyon vonzóak voltak (állapotfelmérés egy paleo szemléletű orvosnál, masszázs, arcfiatalítás...), ezért habozás nélkül jelentkeztem, pedig amúgy nem szokásom részt venni ilyesmi játékokon.
Ahogy a bejegyzés címéből sejteni lehet, a sorsoláson az én nevem is kihúzásra került, nyertem egy állapotfelmérést és egy teljes testmasszázst - pont azt a nyereményt, amit amúgy is választottam volna! Mi ez, ha nem egy újabb megerősítés, hogy jó úton járok?
Mit is mondhatnék még? Egyrészt azt, hogy nagyon köszönöm Melinek, hogy kihúzta a nevem :) másrészt hogy ha facebookoztok, akkor lájkoljátok az oldalát, mert nyeremények nélkül is érdemes: https://www.facebook.com/pages/Cukormentes/413599448665944
Ha tetszett a poszt, csatlakozz az Életmód-iránytű közösséghez. Kattints ide.
2012. július 20., péntek
Csak idő kérdése
Aztán persze jönnek a panaszok, a betegségek, az egyre nehezebbé váló mozgás, a túlsúly stb. Tényleg olyan sok lenne az a napi 30 perc, hogy mindezt elkerüljük és még tovább is éljünk?
Azt hiszem, igazán idevaló ez a kép. A szövege: "ha van időd arra, hogy sírj és panaszkodj valami miatt, akkor arra is van időd, hogy tegyél ellene valamit".
Te mennyit mozogtál ma?
Ha tetszett a poszt, csatlakozz az Életmód-iránytű közösséghez. Kattints ide.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)